A fityma – vagyis a hímvessző végét borító laza bőrkettőzet – anatómiailag annak a bőr toknak, mely az emlősállat hímjének a hímvesszőjét, pontosabban a hímvessző érzékeny végét óvja a sérülésektől. Ellentétben az emberrel, a legtöbb emlősállat hímjének hímvesszője csak vizeléskor (vagy olykor akkor sem) vagy párzáskor tűnik elő a védőtasakból. Amikor az ember elődei még ruhátlanul jártak, fáról fára másztak vagy a magas alj-növényzetben csörtettek, a fityma védte a makkot attól, hogy az éles fűszálak megvágják vagy a tövises ágak darabokra szaggassák. Az ember - elődeivel ellentétben - már felegyenesedve jár, és nemi szerveit valamilyen ruha takarja. Így a fityma ma már funkció nélküli szerv, de az ember evolúciója szempontjából harmincezer év – vagy akár százezer év – nem elég hosszú idő ahhoz, hogy olyan szerv, amely az anatómiai szerepét már elveszítette, eltűnjön.
A körülmetélés szokása a kőkorszak egy bizonyos szakaszában, nyilván valamikor a jégkorszakot követően alakulhatott ki, egymással – feltehetően – kapcsolatban nem álló, nagyjából hasonló, meleg éghajlatú területen. A szokás kőkorszaki eredetére utal, hogy még nem is olyan régen, egyes természeti népeknél a fityma eltávolítását kőkéssel végezték el.
A fityma eltávolítását egyszerre indokolhatták praktikus megfigyelések, nagyon is gyakorlati indokok és a termékenységgel összefüggő hiedelmek. Az ősi kultúrák, de a mai természeti népek nagyon sok vallási vagy mágikus jelentőségű szokása valamilyen praktikus intézkedést emelt vallási paranccsá. (Ilyenek például a zsidó tisztasági és étkezési törvények.)
A szokás kialakulásában az éghajlat mellett bizonyos antropológiai jellegzetességek is szerepet játszhattak. Feltűnő, hogy a fityma eltávolítása csak olyan területeken lett szokássá, ahol meleg (olykor nagyon meleg) az éghajlat és az ott élő férfiaknak aránylag hosszú (olykor nagyon hosszú) a fitymája – tehát Afrikában, a Közel-keleten, Ausztráliában és Közép- és Dél-Amerikában. Egyes feltételezések szerint a körülmetélésnek a férfiassággal, a férfiúi erővel és termékenységgel összefüggő jelentősége abból ered, hogy a nagyon hosszú, ormányban végződő fityma, különösen, ha még szűk is, nemcsak könnyen begyullad, hanem a közösülést is nagyon fájdalmassá, néha lehetetlenné is teszi. A kelet-ázsiai férfiaknak viszont többnyire nemcsak kicsi a pénisze, hanem rövid a fitymája, amely olykor csak félig takarja a makkot. Így a fityma eltávolítása nem is lett szokássá, noha az éghajlat sok helyen indokolta volna. Ezekben a társadalmakban többfelé – így például Japánban – az a szokás, hogy a fitymát a serdülőkor után állandóan visszahúzva kell tartani. A tartós hátrahúzás eredménye majdnem ugyanaz, mint egy laza körülmetélésnél, a makk szabadon van és mindig száraz, s a fityma sincs útban a közösülésnél.