(Egy fiatal fehér, dél-afrikai srác beszámolója a helyi törzsi szokások szerint elvégzett körülmetéléséről.)

A 70-es években születtem a Dél-afrikai Köztársaság Keleti-Fokföld tartományában, egy mezőgazdasági közösségben. Sajnos koraszülöttként jöttem a világra, ezért nem metéltek körül. Majdnem minden angolul beszélő barátom átesett rajta, különösen a mezőgazdasági közösségben. A Keleti-Fokföldön a Xhosa (fekete) törzs az uralkodó. A kultúrájuk részeként a fiúk 18 éves koruk körül átesnek körülmetélésen, ami a férfivé avatási szertartás keretein belül történik.

Elég fiatalon internátusba kerültem, ami egy drága magániskola volt fiúk részére. Tippre, nagyjából a srácok 75%-a lehetett körülmetélve, de engem sosem szívattak miatta (egy deltás srácba nem volt jó ötlet belekötni). A magániskolákban akkoriban máskor voltak a szünetek, mint a helyi állami iskolákban, főként azért, mert sokan távolról és különböző helyről érkeztek, ezért sokáig tartott a hazaút. Történetesen, majdnem egy hónappal több szünidőnk volt, mint az állami iskolásoknak. Nálunk három időszakból állt a tanév, míg az államiaknál négyből, ami azt jelenti, hogy az iskolai szünetek nem vágtak egybe, kivéve a hosszú karácsonyi szünetet (nálunk 8 hét, államiban 6 hét).

Fiatal kölykökként sokszor úsztunk a farmon a folyóban a helyi Xhosa srác társaságában, és mindenki meztelenül fürdött. Mint már említettem, majdnem minden angolul beszélő fehér barátom körül volt metélve, a fiatal fekete srácok is, én nem.

Miután ’90-ben megírtam a záróvizsgáimat, az iskola zárása előtt hazaengedtek minket. Visszamentem a farmra, ahol értesültem róla, hogy pár fekete barátomnak esedékessé vált a beavatása. Egyikőjük viccből hívott, hogy csatlakozzam hozzájuk, aztán azt mondtam, miért ne. Úgy gondoltam, hogy először is, a haverjaimhoz hasonlóan körül lennék metélve, másodszor a Xhosa barátaimtól nagy megbecsülést kapnék érte. A beavatási körülmetélést két időszakban végzik, egy nyáriban (június-július) és egy téliben (november-december), mindkettő a hosszabb állami szünetekhez van igazítva.

Végül kitűzték a beavatás időpontját, majd beszéltem is a törzsi vezetővel, aki beleegyezett, hogy én is részt vegyek rajta. A kikötése az volt, hogy a beavatkozást érzéstelenítés nélkül kell elvégezni és a metélő a saját eszközeit használja. Részemről kértem őt, hogy a körülmetéléshez hadd hozzak saját kést és, hogy először essek át rajta. Beleegyezett.

Vettem egy nagy fanyelű kést, vagy 20 centis pengével. A tervem az volt, hogy jól megélezem, és hőfertőtlenítem. Érdekeltek a részletek, ezért beszéltem a Xhosa barátaimmal (folyékonyan beszélem a nyelvüket), akik azt is mondták, hogy a féket a metélés előtt át kell vágni. Ez biztosítja, hogy a fityma kihúzható legyen a metélés alatt, és ne tartsa vissza a fék. Nekik 14-15 éves korukban átvágták, hogy így készüljenek a beavatásra. Egyik barátom, akit a legutóbbi időszakban metéltek körül, mondta, hogy átvágja nekem. Ki is mentünk a farm kiserdejébe, majd megkért, hogy vegyem le a nadrágomat, és feküdjek le a földre. Miután lefeküdtem, hátrahúzta a fitymámat, és valami orvosi szesszel dörzsölte be a fék környékét. Majd egy hagyományos varrótűvel átszúrta a fék alatti bőrt, ami eléggé fájdalmas volt, mert a tű nem túl hegyes. Ekkorra elkezdett merevedésem lenni, valószínű az izgatottság és a hűvös szellő miatt, ami megcsapta a makkomat. Ő erről nem igazán vett tudomást, fogott egy borotvapengét, a féket a tűvel kifeszítette, és azon elmetszette azt. Ez csak mérsékelten volt fájdalmas, de minden gyorsan történt. Természetesen vérzett, de csak rövid ideig. Még egyszer bekente az orvosi szesszel, ami pokolian csípett. Miután elállt a vérzés, egyszerűen csak előrehúzta a fitymámat a makkorma, és végeztünk is. A szertartás egy vasárnap reggelre volt kitűzve, kb. 10 nappal az után, hogy a fékemet átvágtuk. Ha nem tesszük meg előtte, a metélő csak átvágta volna, mielőtt körülmetél.

Meséltem apámnak, hogy meghívást kaptam a beavatásra, erre ő annyit mondott, hogy felnőtt vagyok, és el tudom dönteni, mit szeretnék. Ami azt illeti, ő csecsemő korában átesett rajta. Anyámnak nem szóltam a dologról, ez amolyan férfidolog, nőket nem igazán vontunk be ebbe.

A beavatást megelőző éjszakára négyünknek egy marhaistállóban készítettek alvóhelyet. Tetőtől talpig le kellett borotválnunk mindent, mert azt mondták, egy új életszakaszba lépünk, és előtte jelképesen újra csecsemővé válunk. Segítettünk egymásnak borotválkozni, fejet (szemöldököt meghagytuk) és fanszőrt. Ezután megmosakodtunk, majd fehérre mázoltuk magunkat fehér por és víz keverékéből kapott pasztával. Mindegyikőnknek járt egy fehér lepedő, amit a beavatáson használtunk.

Következő reggelen napkelte előtt ébresztettek minket – már azokat, akik tudtak aludni; tudtuk, hogy érzéstelenítés nélküli körülmetélés vár ránk. A lepedőket magunk köré tekertük, majd elfutottunk a kis fűkunyhóhoz (boma), ami arra lett készítve, hogy a gyógyulásunk idejét elkülönítve abban töltsük. Nagyjából fél mérföldre lehetett onnan, ahonnan a törzs lakott. Mikor odaértünk leültettek, és vártunk a szemlélők és persze a metélő érkezésére. Egy kis csoport bámészkodó ember is megjelent, ilyenek csak körülmetélt férfiak lehettek. Megkértem a legjobb barátomat is, hogy jöjjön el. Vígaszt nyújtott, mikor láttam őt a nagyjából 15 fős csoportban, akik azért jöttek, hogy szemtanúi legyenek az eseménynek.

Egymás mellet, egymástól két méter távolságban sorba ültettek minket. Anyaszült meztelenek voltunk, kivéve egy kis bőr övet és a lepedőt, ami a vállunkat, hátunkat és a testünk nagy részét takarta. A lábainkat szét kellett tárni, a térdünket behajlítani. A bámészkodó csoport egymással beszélgetett mellettünk, majd mikor elkezdtek közelebb jönni, már tudtam, hogy, hogy megérkezett a metélő, és én leszek az első a sorban.

A férfi leguggolt előttem, előredőlt, és megfogta az ernyedt péniszemet, tartotta egy pillanatig, majd teljesen hátrahúzta a fitymámat. Megcsavargatta, majd megnézte a fékemet, ami már át volt vágva. Elengedett a húzáson, majd elkezdte előrehúzni a fitymámat. Lenézve a lábaim között, addig húzta, hogy a herezacskóim is előrehúzódtak. Majd azt mondta, nézzek elfelé. Elfordítottam a fejem, és nem néztem oda. A nap felkelőben volt, és a láttam, ahogy megcsillan a fény a közeledő késen. A hüvelykujja a makkomon volt, a mutató és középső ujjával tartotta a fitymámat. Nem néztem oda, de éreztem a hideg pengét, ahogy hozzámér. Néhány másodpercig nem éreztem semmit, majd hirtelen égő fájdalom hatotta át a vágás helyét. Természetesen visszafordítottam a fejem, és láttam a már levágott fitymámat a feküdni. Látszott rajta a belső fityma egy kis fényes, fehér része, majdnem úgy nézett ki, mint egy darab tintahal. A vágásból vér szivárgott, de meglepő volt, hogy mennyire gyengén vérzik. A vágás két szélét összehúzta, és a vérző péniszemet egy különleges levélbe csavarta, ebből bőven nő itt, és az aloé családba tartozik, kiváló gyógyító hatással. Mivel a Xhosák elég babonásak, ezért a fitymát meg kell semmisíteni, nehogy boszorkánydoktor kezébe kerüljön. Erről minden beavatottnak magának kell gondoskodnia. Én egy hangyabolyba temettem, de volt, aki a folyóba dobta, tűzben elégette, egyikük lenyelte, és ugyanezeket láttam más körülmetélési szertarásokon is.

A metélő a kést a levágott fitymám mellett hagyta, majd továbbment a mellettem ülő Xhosa barátomhoz. Miután mind a négyünket körülmetélt, beszélgetett a jelenlévőkkel, majd távozott. A jóbarátom odalépett hozzám, és mondta, hogy le van nyűgözte és nagyon büszke rám, amiért meg se hátráltam az operáció közben.

Az operáció végeztével csoportosan a kunyhóban kellett maradnunk, amíg a gyógyulás tartott. Volt egy felügyelő, aki naponta 4-5 alkalommal átkötötte a sebet, a közösség etetett minket. A jóbarátom minden nap meglátogatott az ott tartózkodásunk 4 hete alatt. Néha mászkáltunk egy kicsit a környéken kisebb madarakat lőni, amúgy meg csak elütöttök az időt. A földön aludtunk, és csak bizonyos ételeket ehettünk, a merevedés elkerülése végett az arcunkat el kellett takarnunk, ha nő járt a közelben. A merevedés nagyon fájdalmas volt, főleg az első héten, a heg persze fel tud szakadni, és öltések nélkül ez még fájdalmasabb lett volna. A helyi férfiak arról tanítottak nekünk, hogy a metélés milyen fontos része a kultúrának. És egy lényeges dolog, amire jól emlékszem a tanításokból, hogy mindig lesznek nehézségek az életben, és ahogy kezeled őket, az tesz férfivá.

Négy hét után megvizsgáltak minket, hogy teljesen rendbe jöttük-e ahhoz, hogy kiengedjenek. Csoportosan elhagytuk a boma-t, és új lepedőket kaptunk. A kunyhót azután földig égettük, és egyesével elsétálva hagytuk el a helyszínt, de nem nézhettünk vissza, mert minden, amit az elkülönítés alatt használtunk, elégett, az már a múlnak számított.

Visszamentünk a közösségbe, ahol partit rendeztek a tiszteletünkre, új ruhákat és ajándékokat (főként pénzt) kaptunk. A jóbarátom, más barátok, anyám és apám is ott volt. Anyám az egyik konyhalánytól tudta meg, hogy a körülmetélési szertartáson veszek részt, és ezért nem voltam otthon. Szemmel láthatóan elsírta magát.

A jóbarátom megkérte egy orvos ismerősét, hogy nézze meg a hegen azt a kis részt, ami nem szépen gyógyult össze. Levakarta az elhalt bőrdarabot, hogy vérezzen, majd érzéstelenítés nélkül összeöltötte. Ez megint fájdalmas élmény volt.

A barátom mondta, hogy szívesen részt vett volna ezen a szertartáson, annak ellenére, hogy körül volt metélve, és már férfinak mondhatta magát. Erre azt válaszoltam, hogy igaz, körül van metélve, de a féket meghagyták neki, amit át kell vágni, attól lesz teljesen beavatott. Végül én tettem teljessé a beavatását, saját kezűleg vágtam át neki, érezte a fájdalmat, a vére folyt, akár egy szertartáson, és ettől kezdve testvérként tekintek rá. Ez a testvéri közösség már nagyjából 600 fős lett, bizalmi dolog, valódi egymáshoz való kötődés, ahol mindenkinek én vágtam át a fékét vagy annak maradványát. Persze ettől még vannak néhányan köztük, akik nincsenek körülmetélve.

forrás: https://acutforlife.blogspot.com/