A körülmetélés legnevesebb két, ausztrál kutatója, Brian Morris és Guy Cox szerint a körülmetéltség egyidős a Homo sapiensszel. (Ilyenkor persze, felmerül a kérdés, hogy miért és melyik ősembernek jutott eszébe először, hogy a fiúknak levágja a fitymáját …)

De miért jó körülmetéltnek lenni? Erre a kérdésre rengetegféle válasz adható.

A mai egészségmániás korunkban a kérdésre adott első válaszok, amelyek természetesen igaz és helyes válaszok, az egészség és a higiénia körül forognak: A körülmetélés jó, mert higiénikus: a körülmetélt hímvessző mindig tiszta, mert könnyebb tisztán tartani. A körülmetélés jó, mert egészséges: a körülmetélt hímvessző kevésbé hajlamos arra, hogy fertőzést kapjon, fertőzés behatolásának kapuja legyen, s mivel a körülmetélt hímvessző nem fertőzés-hordozó, nem ad tovább fertőzést a nőnek. A válaszok második csoportja, amelyek úgyszintén igaz és helyes válaszok, a körülmetélt hímvessző szexuális előnyeire vonatkoznak: a körülmetélt hímvessző szexuálisan vonzóbb, mert a makk állandóan szabadon van. A körülmetélt hímvesszővel élvezetesebb a behatolás. A körülmetélt hímvesszőt a nő jobban, közvetlenebbül érzi. A körülmetélt hímvesszővel jobb az orális szex is, mert mindig tiszta és szagtalan. A körülmetélt hímvesszőt jobb érzés kézzel ingerelni. A válaszok harmadik csoportja, amelyek úgyszintén igaz és helyes válaszok, a körülmetéltségnek esztétikai vonatkozásait tekintik: a fitymátlan hímvessző szebb, mint az, ahol a makkot a fityma eltakarja. Ahogy az emberek arca, füle vagy orra, keze formája, lábának mérete, haja és a szeme színe különbözik, ugyanúgy egyéni tulajdonság a hímvessző alakja, nagysága, állása, a makk formája. Hosszú vagy rövid, egyenesen áll vagy felfelé, egyenes vagy görbe a körülmetélt hímvessző, a szabadon levő makk, mint korona uralkodik a látványon. A körülmetéltségről ezek mind igazak: körülmetélt hímvessző egészségesebb, higiénikusabb, szexuálisan élvezetesebb, látványnak szebb. A körülmetéltségnek van azonban egy mélyebb, spirituális a tartalma is. Igazából nagyon nehéz megfogalmazni, mit is jelent a körülmetélés, a körülmetéltség, mert a valóban mély értelmű dolgokra nincsenek is szavaink.

Először álljon itt három megállapítás: • Az ősi hagyományokat megőrző társadalmak, úgymond a "természeti népek", a gyermeki létből a férfi létbe történő átlépést jelölik a körülmetéléssel. • A zsidók számára azért fontos és szent a körülmetélés, mert az Ábrahám szövetségének, a Mindenhatóval kötött szövetségnek a jele. A körülmetélés parancsának kinyilatkoztatását Mózes első könyve, a Teremtés 17. fejezete írja le. • Az iszlám vallásban, bár ellentétben a mózesi könyvekkel, a Korán nem beszél a körülmetélésről, a körülmetélés szunna, vagyis az hagyomány, ami Mohamed mondásait, beszédeit tartalmazza. A körülmetéltség ugyanakkor a muszlimok számára rendkívül fontos lelki és testi tisztaság egyik megnyilvánulása.

Így tehát a körülmetélés a férfiasság jele, az Istennel kötött szövetség és az odaadás jele és a tisztaság szimbóluma.

A tradicionális kultúrákban, de alig 60-70 éve még a nyugati civilizációban is komoly jelentősége volt a fiú és a férfi közötti különbségnek. A modern világ elfelejtette a különböző életszakaszok jelentőségét. Nem is ifjúság kultusz van, hanem a felelőtlenség kultusza. A gyerekeket olyannak tesszük ki, ami a felnőttekre tartozik, a gyerekeket ugyanakkor nem engedjük felnőtté válni, de az öregeket pedig nem becsüljük. Ma a kisfiúk sok olyannal foglalkoznak, ami férfiakra tartozik, s a kortárs férfi-korú férfi ideál inkább kisfiús, mint férfias. (Mostanában a férfias testszőrzet sem divat, inkább a gyerekesen szőrtelen férfi a menő.) A hagyományos társadalomban a gyerekkor a felelőtlen boldogság kora, melyet felvált a felelőssé és felnőtt válás, amikor eljön az ideje. A felnőtteké - a harcosoké - a felelősség és a hatalom is, az öregeket pedig tisztelet illeti, mert ők a folytonosság megtestesítői, a régi nemzedékek tudásának őrzői. A felelőtlenségből a felelősségbe való átmenetet ezért jár minden hagyományos társadalomban különleges szertartásokkal. Az ősi hagyományokat megőrző társadalmak nálunk sokkal jobban értik a felfoghatatlan dolgok misztériumát, így a gyermeki létből a férfi létbe történő átlépést nem véletlenül jelölik a legtöbb ilyen társadalomban a körülmetéléssel. A körülmetéletlen pénisz hosszú fitymája a gyerekség jelképe, a körülmetélt pénisz szabadon levő nagy, a pénisz többi részétől eltérő színű makkja a férfiasság megtestesítője. Az érzéstelenítés nélkül elvégzett körülmetélés rendkívül fájdalmas, és ez a fájdalom – amelyet zokszó és pislogás nélkül kell elviselni – pecsételi meg a férfivá válást. Számukra ezért hatalmas lelki jelentősége van a körülmetélésnek: átlépés a felnőttségbe, a férfiasság egy darabjának feláldozása, a vér hullajtása és a megtisztulás élménye. Ők ezt sokkal jobban értik, mint mi, akiket kórházban, érzéstelenítéssel metéltek körül, nekik ez valódi fájdalom, több hetes gyógyulás, igazi áldozat. Mint tudjuk, a zsidók számára azért fontos és szent a körülmetélés, mert az Ábrahám szövetségének, a Mindenhatóval kötött szövetségnek a jele, míg az iszlámban a körülmetélés az Istennek (arabul: Allah) való engedelmesség és odaadás egyik megnyilvánulása, illetve a próféták követésének egyik jele. Az iszlám hagyomány tehát visszautal a zsidó örökségre, Ábrahám (arabul: Ibrahim) szövetségére, s a körülmetélkedés minden muszlim hívőnek kötelessége. .A körülmetélés nélkül senki nem lehet zsidó vagy muzulmán, bár a körülmetéltség természetesen nem teszi zsidóvá vagy muzulmánná, aki amúgy nem az. A Mindenható azért választotta a körülmetélést az ő kiválasztott népe számára megkülönböztető jelként, a Mohamed próféta követői pedig azért ragaszkodnak a parancsához, mert annak van valami egészen mély, nehezen megfogható tartalma. A bibliai történetnek a lényege a Mindenhatóval való kapcsolat. Azáltal leszel a Mindenható szövetségese, hogy áldozatot hozol neki, feláldozod a férfiasságod szimbólumának egy darabját, és azáltal leszel a Mindenhatóhoz hasonlatos, hogy körül vagy metélve. Miközben a zsidó-keresztény Istenfelfogásban, a Mindenható se nem férfi, se nem nő (illetve mindkettő, de nem testi lény, hanem puszta szellem, ha tetszik gondolat vagy akarat), ugyanakkor a Mindenható a teremtő erő (amely férfi-erő, ezért Atya), akinek viselkedése a szerető Atya viselkedése. A szerető Atya parancsolja a fiainak a körülmetéltséget, mint a vele való szövetség jelét. A körülmetéltség így nemcsak áldozat, hanem jótétemény is, hiszen a szerető Atya másképp nem parancsolná.

Minden fontos dologgal úgy működik a világ, hogy csak akkor tudod meg milyen, amikor már ott vagy. Ilyen voltaképpen az a kérdés is, hogy van-e a halál után élet. Csak akkor tudod meg, amikor már odaát vagy. S ilyen a körülmetéltség is. Egy körülmetéletlennek elmondhatatlan. Persze, ki lehet próbálni, milyen érzés, amikor kint van a makkod, de az nem ugyanaz, itt jelentősége van annak, hogy levágják, vérzik, seb van és meggyógyul és a gyógyulás eredményeképpen ér el valami új minőséget.

Sose késő elvégeztetni a körülmetélést, és sose túl korai. A legjobb, ha a fiúgyerek újszülöttként, pár napos korában átesik a fitymája eltávolításán, de ha valakinek 40 vagy 50 évesen van rá alkalma, ne halogassa, ha pedig 60 évesen, a cukorbetegség miatt kialakult fitymaszűkületet kell a műtéttel kezelni, akkor se késő. (Vannak 14 éves önkéntesek és olyan is volt már, hogy 78 évesen, cukorbetegség miatt volt muszáj!) A körülmetélésnek, bármilyen életkorban is történik meg, megvan a maga varázsa: az újszülötten körülmetélt férfinek ez a természetes állapot, mintha fityma nélkül született volna, a gyerekkorban elvégzett körülmetélés belépő a nagyfiúvá váláshoz, a tizenévesen elvégzett körülmetélés pedig a férfivá éréshez kötődik, azt jelzi egy le nem törölhető jeggyel. Az aktív szexuális életet élő férfi körülmetélése pedig a metélt és a metéletlen állapot összehasonlításának utolérhetetlen élményét biztosítja.

A körülmetélés – bármilyen okból történt meg – testi és lelki megtisztulás, a körülmetéltség pedig a férfiúi létnek egy kiteljesedettebb állapota.